43.rész ~ Álom, Rosszullét és Kórház!
- Utaztunk valahova 3-an. Te, én és a kislányunk Darcy. Megszólalt a WMYB és Darcy ezt mondta: Juj anyu hangosítsd apu dala. Ennyi ez volt az a nagy dolog amit meg akartál tudni.
- De cuki.
- Képzeld Harry és a lökött tesóm összevesztek.
- Min? Este mikor elmentél zuhanyozni hallottam valami kiabálást de nem tudtam mi az.
- Hát Tara féltékenykedik és azt mondta hogy kár volt megbíznia Harryben meg ilyenek. Nem értem hogy kire lehet ennyire féltékeny. De megígértem Harrynek hogy beszélek a tesómmal.
- Értem. – elég sokat beszélgettünk és reggel Harry jött be hozzánk.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt – mondtuk. – Tudtál ott lent aludni?
- Hát nem igazán de agyaltam a tegnap estén, de semmi. Fogalmam sincs hogy mi baja lehet.
- Tudod mit megyek és beszélek vele.
- Köszi! – kiviharoztam a szobából egyenesen Taraéké felé. Láttam hogy még alszik ezért nem akartam felébreszteni. Ma senkinek semmihez nem volt kedve. A házban mindenki úgy mászkált mint egy hulla. Nem aludtunk semmit. Már mindenki fent volt kivéve a hugomat.
- Lara jól vagy? – kérdezte Zayn. – Fal fehér vagy!
- Persze jól vagyok. – adtam egy egyszerű választ de valójában nagyon rosszul voltam csak nem akartam szólni azt gondoltam majd elmúlik. De akkor valahogy elvesztettem az eszméletemet és csak annyit éreztem hogy izmos karok közé esek. Mikor fölébredtem egy szobában találtam magam.
- Hol vagyok? – próbáltam felülni de valaki vissza tolt
- Feküdj vissza, nem szabad mozognod. Kórházban vagy mert elájultál. – láttam Liam mogyoró barna szemeit, de akkor bejött a doki.
- Szervusz! Hogy érzed magad?
- Szédülök, hányingerem van.
- Értem, megkaptuk a laboreredményeket. És maguk… Szülők lesznek.. – a doki arcára mosoly rajzolódott de az enyémre nem. Miután kiment nem beszélgettünk Liammel de megtörte a csendet.
- Most mi legyen?
- Nem tudom, 17 éves vagyok. – rá sem bírtam nézni.
- Aludj egyet, az jót fog tenni, én meg addig beszélek a srácokkal. – hallgattam rá és aludtam. Mikor felébredtem a többiek is bent voltak. Egész csendben el is foglalták magukat.
- Liam, hogy fogjuk ezt megmondani a szüleinknek?
- Hát az az igazság hogy az én szüleim tudják már és a te anyukád is… - anyu belépett az ajtón amitől én nagyon megijedtem. Féltem hogy mit mondd.
Komizzatok Léci... Milyen lett?
- De cuki.
- Képzeld Harry és a lökött tesóm összevesztek.
- Min? Este mikor elmentél zuhanyozni hallottam valami kiabálást de nem tudtam mi az.
- Hát Tara féltékenykedik és azt mondta hogy kár volt megbíznia Harryben meg ilyenek. Nem értem hogy kire lehet ennyire féltékeny. De megígértem Harrynek hogy beszélek a tesómmal.
- Értem. – elég sokat beszélgettünk és reggel Harry jött be hozzánk.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt – mondtuk. – Tudtál ott lent aludni?
- Hát nem igazán de agyaltam a tegnap estén, de semmi. Fogalmam sincs hogy mi baja lehet.
- Tudod mit megyek és beszélek vele.
- Köszi! – kiviharoztam a szobából egyenesen Taraéké felé. Láttam hogy még alszik ezért nem akartam felébreszteni. Ma senkinek semmihez nem volt kedve. A házban mindenki úgy mászkált mint egy hulla. Nem aludtunk semmit. Már mindenki fent volt kivéve a hugomat.
- Lara jól vagy? – kérdezte Zayn. – Fal fehér vagy!
- Persze jól vagyok. – adtam egy egyszerű választ de valójában nagyon rosszul voltam csak nem akartam szólni azt gondoltam majd elmúlik. De akkor valahogy elvesztettem az eszméletemet és csak annyit éreztem hogy izmos karok közé esek. Mikor fölébredtem egy szobában találtam magam.
- Hol vagyok? – próbáltam felülni de valaki vissza tolt
- Feküdj vissza, nem szabad mozognod. Kórházban vagy mert elájultál. – láttam Liam mogyoró barna szemeit, de akkor bejött a doki.
- Szervusz! Hogy érzed magad?
- Szédülök, hányingerem van.
- Értem, megkaptuk a laboreredményeket. És maguk… Szülők lesznek.. – a doki arcára mosoly rajzolódott de az enyémre nem. Miután kiment nem beszélgettünk Liammel de megtörte a csendet.
- Most mi legyen?
- Nem tudom, 17 éves vagyok. – rá sem bírtam nézni.
- Aludj egyet, az jót fog tenni, én meg addig beszélek a srácokkal. – hallgattam rá és aludtam. Mikor felébredtem a többiek is bent voltak. Egész csendben el is foglalták magukat.
- Liam, hogy fogjuk ezt megmondani a szüleinknek?
- Hát az az igazság hogy az én szüleim tudják már és a te anyukád is… - anyu belépett az ajtón amitől én nagyon megijedtem. Féltem hogy mit mondd.
Komizzatok Léci... Milyen lett?
Jezzuuuus Jezuss Jezuuss bejoo♥
VálaszTörlésRemelem jol fognak donteni :D